“A regényben szereplő Stolzok semmiben sem különböznek több millió magyar családtól. Megszületnek, élnek, átélnek, túlélnek, elhalnak. Életük keserédes, akár a rögvalóság, amelyben olykor betelepítik, olykor kitelepítik őket, hol helyükre kerülnek, hol kiebrudalják őket onnan. Vannak köztük vicces hányavetik és siránkozók, sikeresek és sikertelenek. És persze szeretik a „gyengébb nemet”, vagy az éppen imádott férfit ajnározzák. Csak az idő múlásával döbbennek rá, hálóban ficánkolnak, amely nem ereszt. Vagy „Petikepetike”, alias Horst, a nők élvezetének okozója, megússza? És Ön, nyájas olvasó? Amíg a választ keresi, gondoljon arra, hogy a remény hal meg utoljára.”