Sarkunkban szilánkkal, szívünkben pengével is talpra tudunk állni!
Ezek abban a pillanatban kihullnak belőlünk, amikor újra meg tudjuk lebbenteni szárnyainkat.
Isten sosem hagyott el, csak tanított egyedül repülni!
Néha még visszanézek a tűz kialvó parazsára, emlékeim begyűröm egy kisebb tarisznyába, de már nem az én vállamat húzzák.
Most nem ikarusz szárnyakat növesztettem, Tiszta tudatban repkedek. Hogy ki voltam tegnap, azt nem felejtem.
Köszönöm Istenem, hogy újra repülhetek. Szívemben veled… Már sosem nélküled.
