Barion Pixel

Csodát várok

csodat varok

A világban zajló események igyekeznek elvenni a figyelmünket arról, ami valóban fontos számunkra, az emberségről, a szeretetről, önMAGunkról. Beszippantanak, félelmet, dühöt, haragot, megosztottságot, bizonytalanságot gerjesztenek. Ne engedjük eluralkodni magunkon a félelmet, igyekezzünk MAGunkra, egymásra, az igazi értékekre koncentrálni.  Induljunk el egy belső utazásra, mert minden belülről halad kifelé. Amint bent, úgy kint. Ha szeretnénk, hogy a körülöttünk lévő világ más legyen, előbb MAGunkban kell rendet tenni.

A szív

Biológiai szempontból a szív, a keringési rendszer központi szerve, egy üreges, izmos falú tömlő, amely ritmikus összehúzódásokkal pumpálja a vért, akaratunktól függetlenül működik. Egy átlagos, percenként 72-szer összehúzódó emberi szív megközelítőleg 2,5 milliárdszor húzódik össze egy átlagos élettartam alatt. 

Gondolkodott már azon, hogy szíve milyen csodálatos munkát végez anélkül, hogy ellenőrizné, irányítaná? Megköszönte már valaha áldásos munkáját? Támogatja egészséges, harmonikus működését?

Érzések

A szív azonban nem csak egy szerv a testünkben, hozzá kapcsoljuk az érzéseinket. Ha szerelmesek vagyunk hevesebben dobog a szívünk, ha félünk zakatol a szívünk, ha szerelmi bánatunk van, vagy csalódást élünk meg, akkor pedig „összetörik” a szívünk. 

Írók, költők, zeneszerzők több milliónyi művet írtak a szívhez kapcsolódó érzésekről. Az érzéseink fontos szerepet játszanak mindannyiunk életében, nagyon gyakran ide-oda rángatnak kibillentve középpontunkból, ezért nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt az életben.

Felismerések

Amikor elérjük életünk lemezén a B oldalt, akkor kezdjük kapizsgálni, mennyi hibát követtünk el. Rájövünk, hogy álarcokat hordva, szerepeket játszva éljük az életünket. Évek teltek el igaz szeretet nélkül, hajtva a pénzt, félelemben, megfelelési kényszerrel, rengeteg megalkuvással, boldogtalanul. Nem tudtunk kiteljesedni, megélni azt, akik valójában vagyunk, azt a csodálatos Lényt, aki ott „csücsül szívünkben” és várja, hogy végre meghalljuk szavát, és kövessük.

Az ÚT

„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelembe visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.” (Máté 7:13-14)

Egyre többen elindulunk a spirituális úton, és rájövünk, hogy Életünk legfontosabb feladata megtanulni SZERETNI, szeretetet adni és kapni. Amikor már értjük, hogy csak a szeretet számít, elindulunk az önismeret útján és felismerjük magunkban a Fény mellett az árnyékot is. Kijelentések helyett millió kérdés fogalmazódik meg bennünk, válaszokat keresve befelé haladva keressük önMAGunkat.  KI VAGYOK ÉN? Honnan jöttem? Mi az élet értelme? Mi a feladatom? Stb.  Az anyagtól elindulunk a Szellem felé. Már nem hisszük el, amit látunk, mert tudjuk, hogy minden csak illúzió, és az Élet ennél jóval többről szól. Leomlanak a falak, lehullanak a leplek és egy másik világ kezd kirajzolódni a szemünk előtt.

Ébredés

Már nem elégszünk meg fél válaszokkal, már nem lehet az orrunknál fogva vezetni bennünket. Hatalmas felismeréseket, aha élményeket szerzünk, az anyagi világból Szellemi világ lesz, a fejünk helyett a szívünkkel döntünk, már engedjük, és megéljük, ami jön, és meglátjuk a csodát egy napfelkeltében, egy gyermek mosolyában, az egész létezésben. Törekszünk az életünket, tapasztalatainkat fizikai síkon helyesen megélni egy új hozzáállással, szemlélettel. Rájövünk, hogy a világ olyan amilyen, egyetlen dolgon változtathatunk, saját magunkon. Ezzel a tudattal viszont már felelősségünk és kötelességünk is belülről kifelé hatni a világra. Pillangóhatás.

Csodát várok

Már nem az a fontos mit kapunk, hanem az mit adhatunk. Nem az, hogy szeressenek, hanem hogy szerethessünk. A Szellem szolgálatába állunk, mely mutatja az Isteni utat. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, szívünk fényével hassunk a világra, és ne várjunk másra. A csoda ott van bennünk, körülöttünk mindenhol és mindenben. Már kérni se magunknak kérünk Istentől, hanem minden érző lénynek. 

Ha kérhetnénk valamit …

…azt kérnénk, hogy mindannyian lássuk meg a csodát, azt, ami bennünk van, AKIK VAGYUNK valójában. Csoda lenne az ébredés, csoda lenne a felejtés. Csoda lenne a Fény győzelme. Csoda lenne a béke. Csoda lenne, ha minden szív megtelne szeretettel és nem múlna el soha. Csoda lenne egy éhező gyermek, jóllakott mosolya. Csoda lenne átölelni szeretettel Földanyát. Csoda lenne szeretni azt is, aki bánt. Csoda lenne elfogadni az elfogadhatatlant. Csoda lenne látni a láthatatlant. Csoda lenne teljességében megélni az Életet. Csoda lenne, ha megértenénk, hogy minden egy csoda.

Rápolti Ágnes 

Ez a cikk a 2022. december havi Természetgyógyász Magazinban jelent meg.

0
    0
    Kosár
    A kosár üresVissza az üzletbe
      Szállítás kiszámítása
      Tetejére görgetés